Rózsaszín álomvilág lesz a jövő?
2011. november 2. – a jelen
A nevem Hilary Jones. Angol vagyok és 26 éves. Az életemről annyit, hogy borzalom. Londonban élek egyedül, ugyanis a szüleim autóbalesetben meghaltak 3 évvel ezelőtt. Még mindig tisztán emlékszek arra a napra.
2009. július 26. – a múlt
Reggel gyönyörűen sütött a nap. Izgalommal telve pattantam ki az ágyamból. Talán ilyen gyorsan még sohasem készültem el, mint az nap. Szüleimmel együtt megreggeliztünk, majd útnak indultunk. Hogy hova? Ez egyszerű. A dátum, a Magyar Nagydíj vasárnapja. Futamra indultunk. Az egész család hatalmas Forma-1 rajongó. Anyukám és én egyaránt Raikkönen rajongók vagyunk, míg apukám inkább Hamilton felé húz. Emlékszek rá, az úton odafelé, tippelgettünk ki fog nyerni, és ki fog kiesni. A szombati időmérőt csak a tv-ben láttuk, de Massat megkönnyeztük mindannyian. El sem tudtam képzelni milyen az, ha valakit, akit nagyon szeretsz, olyan közel van a halálhoz mint ő volt. Szóval éppen ott tartottam, hogy megpróbáltuk kitalálni mi lesz a futamon. Mikor odaértünk a bejárathoz eszméletlen tömeg volt. Még sohasem voltam futamon, ezért nekem rettentően fura volt, és kicsit ijesztő is. A szüleim engem kiraktak a főkapunál és mondták, hogy várjam meg őket ott, amíg ők leparkolják a kocsit. Ott álltam, vártam őket. Eltelt vagy 10 perc mikor jöttek felém. Csak pár méterre voltak már tőlem mikor... szóval mikor elütötte őket egy autó. Egy autó! A parkolóban! Rohantam, hogy hívjak segítséget. Mire kiért a mentő már borzalmas állapotban voltak. A szívük már alig dobbant. A kórházban mindkettőjüket megműtötték, de sajnos nem tudták őket megmenteni. Meghaltak. A szüleim meghaltak! Borzalmas egy emlék! Életem legszebb napjából, életem legborzalmasabb és legfájdalmasabb napja lett. Egyedül maradtam. Rajtuk kívül nem volt senkim. Más rokonokkal nem igazán tartottuk a kapcsolatot így maradtam magammal 23 évesen. Igen, tudom furcsa, hogy ennyi idősen még a szüleimmel éltem, de nem igazán voltam az a barátkozós, megnyílós típus. Ezután meg pláne nem… Barátaim ugyan voltak, de nem igazán mondhatom, hogy olyanok, mint másoknak. Nem ültünk össze beszélgetni, nem igazán buliztunk. Beszélgettünk az egyetemen, aztán annyi. Szóval a szüleim házában éltem egymagam, elzárkózva a világtól. Egyetlen dolog maradt nekem, és ez a dolog nem más, mint a Forma-1. Ez minden. Nem hagytam ki egyetlen futamot vagy időmérőt, de még a szabadedzéseket is megnéztem. Mindenről tudtam. Ez az egy dolog adott nekem elég erőt, hogy túlvészeljem a nehéz napokat, heteket, éveket. Volt egy ember, akit már évek óta a példaképemnek tekintek, csodálok és tisztelek. De talán azért is áll közel hozzám ez a valaki, mert mintha kicsit a rokonlelkemnek érezném. És itt most arra gondolok, hogy ő is ugyanolyan szótlan, mint én. Ugyanolyan zárkózott, mint én. Ő Kimi Raikkönen.
Vissza a jelenbe pár órával később…
Egy év rally után, visszatért a Forma1-be a Jégember. A Red Bull csapatnál van most Sebastian Vettel mellett. Az év eddig remekül alakul a csapatnak, mivel most az utolsó futamnál tartunk, és Kimi vezeti a VB tabellát Sebi előtt. Minden tökéletesen alakul. Még pár óra és kiderül, hogy melyik Red Bullos-os fiú nyeri a futamot és a világbajnokságot.
Kicsivel később…
A futam eddig nagyon izgalmas. Kimi áll az élen, Alonso a második, Vettel pedig a harmadik. Ezen állás szerint a Jégember a világbajnok. A futamon a kis csapatok még mindig szenvednek akárcsak 2010-ben. Chandhok alig ment 2 kört kiesett rögtön. Senna ugyan szerzett idén 2 pontot nagy nehezen és baromi nagy szerencsével de ennyi. A futamon szakadt az eső és a mezőny háromnegyede megjárta már párszor a pálya szélét.
Igen! Kimi Raikkönen újból felért a csúcsra! Az én világbajnokom! Az én példaképem! El sem hiszem, hogy ennyi nehéz év után megint VB lett! Ebből kell nekem is erőt merítenem. Éppen most van a díjátadó és Kimi mosolyog, mint a vadalma. És énekel! Ezt is megértem! Énekli a finn himnuszt! A 2. helyezett Alonso pedig megveregeti a finn társa hátát, és gratulál neki. Sebastian a 3. helyen kicsit csalódott ugyanis „csak” második lett a VB-ben, de azért nincs annyira elszontyolodva.
Az interjúk után Kimi kiáll a csapat boxa elé és fotózkodik. Lehet most mindenki hülyének fog nézni, de bekell valljam, titkon szerelmes vagyok ebbe a lökött finn emberbe. De ezt csak magamnak tudom bevallani, ugyanis nincs senkim, akinek elmondhatnám. Nem láttam még élőben soha, de valahogy beleestem. Lehet mondani, hogy olyan vagyok, mint egy tizen éves kamaszlány, aki rajong ő érte, mert olyan szép szőke herceges kinézete van, de én tényleg beléestem. Szívemből tisztán szeretem. Csak hát… ő azt se tudja, hogy élek. És valószínűleg nem is fogja tudni. Igaz most vált el a feleségétől egy éve, de akkor is. Semmi esély hogy összefussak vele az utcán vásárlás közben így nem fogom őt látni már csak a tv-ben. De ez van. Ezzel kell beérjem.
Másnap a tv-ben mondták, hogy van egy játék, amiben lehet nyerni egy különleges ajándékot. Gondoltam miért is ne? Telefonáltam. 1 óra múlva visszahívtak, hogy nyertem. És mi a nyereményem? Na mi? Egy kocsikázás Kimi Raikkönennel! Ez ám az ajándék! Én nyertem. Én! El sem hiszem. Még sohasem nyertem semmit. Erre tessék rögtön egy ilyen hatalmas dolog az ajándék! Úgy hogy gyerünk pakolni, 3 nap múlva indul a gépem Németországba!
3 nap múlva…
Életem legcsodásabb napja volt! Egy kocsiban ülni azzal az emberrel, aki a példaképed, aki a „képzeletbeli barátod”, aki az elérhetetlen szerelmed az egy csoda. A kocsiban ülve rengeteget beszélgettünk, amíg ő megtett jópár kört a Német pályán. El kell ismerjem, nem teljesen olyan mint ahogy megismertem a médiában. Eleinte szótlan volt, de aztán felengedett és érdekes módon én is. A szüleimen kívül senkivel nem beszélgettem még ilyen nyitottan. Elmondta, hogy egyedül érzi magát miután elváltak Jennivel és hogy jó lenne, ha már rátalána végül az igaz szerelem. Én is elmondtam, hogy a szüleimmel mitörtént és, hogy én is milyen egyedül vagyok. Ezután megkért, hogy adjam meg a telefonszámom mert, hogy olyan jó volt velem beszélgetni, és hogy ha nem baj akkor majd felhív. Na erre ki tudta volna azt mondani hogy baj? Hát esetleg egy eszméletlenül emeletes hülye. Már bocsánat a kifejezésért. Azonnal rávágtam, hogy persze. Hívhat bármikor.
2012. - 1 évvel később…
Ami ez az 1 év alatt történt velem, az elmesélhetetlen. Mint egy tündérmese. Miután Kimi hívogatni kezdett és elég jól összebarátkoztunk, meghívott pár futamára is. Majd azután, rendszerint elhívott vacsorázni és egyéb ilyen romantikus helyekre. Nem mondtuk ki egyikőnk se, de ugyanarra gondoltunk. Ugyanazt éreztük. Hogy szeretjük a másikat. Aztán egyszer elhívott nyaralni, mondván hogy 2 személyes a szoba és hát csak nem viheti magával az edzőjét, Markot. Így hát elmentem vele. Hogy milyen egy csodálatos és csendes hely ez a Portugália! Egész idő alatt pihentünk, beszélgettünk és fürödtünk a tengerben. Persze olyan időben mikor nem voltak már kint emberek. Olyanok voltunk, mint 2 nagyra nőtt gyerek. Lelocsoltam őt vízzel, mire ő megfogott és beledobott a vízbe. Én meg lehúztam magam után. Ezután egy egy olyan párbaj vette kezdetét, aminek én azt a nevet adnám, hogy ki a csikisebb? Esténként elvitt vacsorázni. Egyik este azonban, vacsora után sétáltunk még egyet. Az idő már éjfél körül járhatott ezért az utca csöndes volt. Egy parkba értünk majd leültünk egy padra. Nem szóltunk semmit. Rám nézett és láttam a szemén, hogy nem tudja eldönteni, hogy megcsókolhat-e. –Te döntesz. – mondtam neki nagyon halkan. Ekkor közrefogta az arcom és megcsókolt. Olyan érzékien csókolt, mint még egyetlen férfi se. Percekig csókolóztunk, közben pedig nagyon halkan aranyos szavakat suttogott és azt hogy szeret. Igen! Szeret! És én is szeretem!
Hónapokkal később…
A parkban töltött idő megváltoztatta az életünk. Mintha valami álomvilágban élnék. Mindenhol csak rózsaszín ködöt látok. Kimi hivatalosan is bejelentette, hogy mi együtt vagyunk. El sem hiszem, hogy ez a pasi, az én pasim. Mindig róla álmodtam titkon, de ezt senkinek sem akartam bevallani. Eddig mindig csak szürke kisegér voltam, de mellette feltudtam oldódni és rengeteg barátot szereztem. Össze is költöztünk. A médiában ugyan jelentek meg olyan cikkek hogy csak a pénzéért vagyok vele együtt, de Kimi azt mondta hogy ne foglalkozzak velük.
2011. november 2. – ismét a jelenbe
Csörgött a telefonom. Na ne. Egy újabb nap. Nincs kedvem felkelni. Kibotorkáltam a konyhába kávét csinálni. Na de várjunk csak! Hogy kerülök én a konyhámba? Hiszen Kimivel lakom! Mi a fene? Nem értem! Lehet, hogy csak álmodtam az egészet?!
Igen, úgytűnt az egész egy mesebeli álom volt. Szép volt, jó volt, ennyi volt. Délután megnéztem az évadzáró futamot. Kimi első lett és világbajnok! A 2. Alonso lett, Vettel pedig 3. Várjunk csak! Olyan ismerős nekem ez valahonnan! Hiszen pont úgy történt minden, ahogy megálmodtam! Nem tudtam tovább agyalni. Csörgött a telefonom.
-Jó napot kívánok! Ön Hilary Jones?
-Jó napot! Igen én vagyok. Miben segíthetek?
-Ön részt vett egy Forma1-es játékban. Ma sorsoltunk és ön nyert! Az ajándék pedig egy kocsikázás Kimi Raikkönennel a Német pályán!
Kiesett a telefon a kezemből. Hogy lehet? Nem értem! Megálmodtam volna a jövőt? De hisz ilyen csak a mesékben van! Vagy mégsem? Mindenesetre életem legszebb napja közeledik felém. Legalább is, reménykedek, hogy szép lesz. Az már csak az én döntésem lesz, hogy hogyan alakítom a jövőm. Hiszen ez itt a kőkemény valóság, és nem egy álomvilág. Remélem a rózsaszín köd rám is rám talál hamarosan, egy szőke herceg személyében…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése